Szigetköz földrajza

Győr és Mosonmagyaróvár között terül el ez a 63 km hosszú és 8-14 km széles terület.Északról a Szigetköz testvérével, a Csallóközzel érintkezik, melyet a Duna főága és a Kis-Duna fog közre. Délről a Mosoni-síksággal érintkezik, ami szintén a Győri-medence kistája, és szintén a Duna hordalékkúpjának része. Keletről az Igmánd-Kisbéri-medence határolja, ami már a Komárom-Esztergomi-síkság kistája.

Az akadémiai beosztás szerint a Szigetköz a Győri-medence középtáj része, ami pedig a Kisalföld nagytájhoz tartozik. Az alábbi ábrán (1. ábra) a Kisalföld nagytáj három középtáját, és összesen 10 kistáját nevezzük meg.

1. ábra

A Csallóköz és a Szigetköz a Duna két nagy hordalékkúp-szigete, mely a pleisztocénban erőteljes süllyedés következtében több száz méter vastag kavicsréteggel töltődött fel. A Duna ekkor már a mai helyén a Dévényi kapun érkezett a Kárpát-medencébe.

Két elkülöníthető geomorfológiai szintre tagolódik: alacsonyártéri szintre és magasártéri szintre. A jelenkorban a Duna szabályozásáig, azaz a XIX. századig, Pozsonytól Komáromig a Duna a felszínen hatalmas, orsó alakú törmelékkúpot rakott le, amin a folyó gyakran változtatta főmedrét és meanderes mellékágainak medrét. Ennek következtében a hordalékkúpon többé-kevésbé feltöltődött vizenyős holtágak, meanderek maradványai, természetes elgátolódással képződött bemélyedések kusza hálózata formálódott ki. Ezek együttese az alacsonyártéri szint, mely 1-2m-rel magasabb a Duna középvízszintjénél. A magasártéri szint 4-5 m-rel van magasabban a Duna vízszintjénél. Széles síkját helyenként a holt meanderek tagolják. A magasártér finomszemcsés üledéke alatt az építőipar számára jól hasznosítható homokos kavicsréteg található.

Ma árvízgátak közé szorították a Duna vizét. A medret állandó kotrással tartják fenn. A földművelés hatására pedig a vizenyős részek jelentősen összezsugorodtak.

A Dunának márciusban a jegesár miatt, május-júniusban pedig a zöldár miatt nagyobb a vízállása. A zöldár után a következő áradásig apad.

Szigetköz talajára a karbonátos nyers- és humuszos öntéstalajok, réti öntéstalajok a jellemzőek. Éghajlatát egyaránt befolyásolja a kontinentális és az óceáni hatás, összegészében kiegyenlítettebb, mint az ország keleti, szélsőségesebb éghajlata.

Felhasznált szakirodalom:

A Kisalföld és a Nyugat-magyarországi peremvidék
Akadémiai Kiadó Budapest, 1975.
Sorozatszerkesztő: Pécsi Márton: p. 74-76.

Kisalföldi Csallóközi kerékpártúrák
Frigoria Könyvkiadó Budapest, 1998.
Szerkesztette: Szokoly Miklósné

Bulla Béla - Mendöl Tibor: A Kárpát-medence földrajza
Lucidus kiadó Budapest, 1999.

Pannonenciklopédia